Szenvedély, a legtöbb beszélgetésünknek ez a konklúziója, amiket chéfekkel, cukrászokkal, gasztronómiai szakemberekkel folytatunk. Kedvenc bloggerinánkkal, Kiss Nórival beszélgettünk, hogy az ő életét, mikor lepte be az ízek világa!
Mióta készítesz ételeket?
Mióta az eszemet tudom! Emlékszem, kislányként a nagyi hokedlijén álltam a tűzhely mellett és kotyvasztottam, az akkor még emberi fogyasztásra nem alkalmas ételeket. A kutya viszont bőséggel belakmározott belőle nap, mint nap. Évekkel később úgy 10-12 éves koromban egy borsólevessel kezdődött a karrierem.
Mióta publikálod a szenvedélyed?
A blogot napra pontosan 2015. augusztus 19-én indítottam egy, a szezonnak megfelelő befőzéssel, fügés őszibaracklekvárt készítettem. Az elmúlt években rengeteg martonvásári eseményen vettem részt, ahol szendvicskölteményekkel és süteményekkel kápráztattam el a helyi és a környékbeli lakosokat. A blog indítása is egy ilyen rendezvényhez köthető. Tavaly nyáron volt egy iszonyúan nagy vihar, amikor a szomszéd falu majdnem minden háza megsérült. Mi, martonvásáriak nagyon szeretünk adakozni és összefogni. Néhány hét leforgása alatt a helyi védőnő és néhány anyuka megrendezett egy jótékonysági eseményt, egy egész napos családi programot, ahol minden befolyt forintot a település újjáépítésére ajánlottunk fel. Természetesen volt süteményvásár is. Nem maradhattam ki belőle és elárasztottam a várost a galette-jeimmel. Emlékszem egész szombaton sütöttem aztán elmentem Agárdra egy koncertre és sikerült vasárnap reggelig bulizni. Buliból hazaérve bepakoltam a sütiket az autóba és elvittem a helyszínre. Még talán haza sem értem – aki ismeri a települést tudja, hogy nincsenek túl nagy távolságok, főleg nem autóval közlekedve – mikor csörgött a telefonom, hogy el is fogyott az összes. Diktáljam már le a receptet, mert mindenki szeretné. Leültem, legépeltem és elküldtem a helyi lap szerkesztőjének, de abban a pillanatban döntöttem el, hogy nekem kell egy blog! Igazából így született a Kiss’n’Chips, melynek nevét kedves barátnőm találta ki. Azóta is hálás vagyok érte, mert gőzöm nem volt, hogy nevezzem a gyerekem. Ennek is külön kis története van, hiszen egyáltalán nem szerettem volna a nevem vagy a konyha és annak bármilyen idegen nyelvű megfelelőjét használni. Végül a vezetéknevem mégis szerephez jutott. Egyből belezúgtam ebbe a kis szójátékba, ami nem titok a Fish’n’Chips és a vezeték nevem után lett Kiss’n’Chips.
Mit csináltál Amerikában?
Látom az about fül sem kerülte el a figyelmeteket a blogomon. Összesen négy nyarat töltöttem egy gyermektáborban, név szerint WMI – Windsor Mountain International Summer Camp. Ez a hely egy kis buborék. Tényleg, egy nagy család voltunk és természetesen a konyhában töltöttem a legtöbb időt. 2007-ben mosogatóként dolgoztam, de szerencsére nem csak a koszos edényekből állt a világ. Napi szinten kellett a salátabárral foglalkozni, annak előkészítésével és tálalásával. Ez be volt osztva, hogy mikor ki mit csinál, hogy ne legyen az, hogy valaki csak mosogat, más meg csak a salátabárral vagy éppen a takarítással foglalkozik. 2008-ban úgy szálltam fel a repülőgépre Budapesten, hogy egy újabb nyár következik a koszos edényekkel és a zöldségekkel, de mire New Hapshire-be értem a busszal már szakács voltam. Igaz, akkor még ezt nem tudtam, csak a chef asszony mondta másnap reggel. Egy jamaicai srác Kingstonból nem kapta meg a vízumot, s kellett nekik valaki, viszont szűk volt az idő. Mosogatót könnyebben pótolnak, mint egy szakácsot. Nagyon örültem a lehetőségnek, egyrészt azért, mert gyűlölök mosogatni, másrészt azért, mert sokkal jobb munkabeosztásban dolgozhattam, mint a mosogatók és végre felelősségem is volt. Minden nap én feleltem a desszertért a vacsora mellé, illetve a napi levest, vega- és a vegán ételeket nekem kellett elkészíteni. Előbbi kettőt 400 főre, utóbbi kettőt 100 és 20 főre kellett elkészítenem. 2009-ben már szakácsként tértem vissza, aztán nagy hamar kiderült, hogy én vagyok az aki a Chef helyettese lesz ha ő nincs a konyhában. Nos kaptam is egy rakás plusz feladatot: mosogatók beosztása és a feladataik kiosztása, szabik beosztása, zöldség és gyümölcs rendelések leadása, átvétele, reggeli étkezések lebonyolítása vagy annak koordinálása – nem minden reggel dolgoztam, de feleltem azért a személyért, aki reggeliztetett éppen. Húzós nyár volt. 2010-ben voltam szeretett táboromban utoljára, abban az évben már az étkezéseket koordináltam, a konyhához nem túl sok közöm volt, illetve volt, de nem olyan módon mint előtte. Gyerekekkel foglalkoztam, sütöttünk főztünk egy kis gyakorló konyhában, készítettünk pogácsát, kakaós csigát, kekszeket és sok egyéb finomságot. Nehéz feladat volt, mert minden nálunk használt recept grammban van leírva, ők pedig csészékben gondolkoznak. Hát azóta sem tanultam meg átváltani a két egységet viszont a Google még ma is a barátom és már itthon is van csésze.
Kép: Kiss Nóra, Kiss n' Chips
Mi jelenleg a kedvenc gasztronómiai trended?
Szeretek környezet tudatosan gondolkodni így törekszem a helyi alapanyagok használatán. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amik azért több száz kilómétert megtesznek, míg a hűtőmben vagy a kamrámban landol, de amiből tudom csak a helyit vásárolom meg. Nagyon ritka, ha tengeri halakkal dolgozom, hiszen tengerünk nincs, így az annyira nem környezet tudatos a sok megtett kilométer miatt. A glutén-, meg ilyen-olyan mentes ételek nem vonzanak. Biztos felteszi mindenki a kérdést, hogy miért, hiszen az az igazi kihívás. Na, nem azért mert számomra nincs benne kihívás. Egyszerűen annyi oka van, hogy ha nem muszáj megvonnom valamit a szervezetemtől – szerencsére nincs semmilyen ételallergiám –, akkor együnk meg mindent amit csak kapunk a piacon. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy miért jó az valakinek, hogy megvonja a laktózt a szervezetétől, ha nincs laktóz intolarenciája?! Amennyiben trendnek számít valamely nép vagy népcsoport ízeivel kísérletezni, akkor abszolút imádom azt a trendet!
Melyik náció ételei vonzanak leginkább?
Szeretek játszani az ízekkel, a fűszereket kombinálni gyümölcsökkel. Kedvencem az indiai ízvilág. Igazából azt szeretem az indiai ételekben, hogy nagyon sokan készítik, de pontosan még az indiai emberek sem tudják a receptúrát, így lehet kísérletezni bőséggel. Szeretem a sáfrányt, kurkumát, a római köményt, a szegfűborsot és a chilit, minden mennyiségben.
Lázba hoznak a formák, a terítékek, az ízeken túli világ?
Egyértelműen igen. Gondoljatok bele, beülsz egy étterembe, rendelsz valami. Az első dolog, amivel találkozol, mikor a pincér eléd teszi a tányért, az a látvány. Ha csúnya a tálalás, akkor már bizalmatlan vagyok. Természetesen a kinézet és az íz nem egyenesen arányos, bárcsak az lenne! Sokszor sokkal szebb, mint ízes és igen az is előfordul, hogy ronda, de nagyon finom. Szeretem a formákat. Nem feltétlenül csak a tálalásban a különböző textúrákat vagy alakzatokat a tányéron. A tányérok, edények különleges kinézete éppen annyira el tud varázsolni, mint az, ami a tányéron van.
Kép: Kiss Nóra, Kiss n' Chips
Melyik CREA Form tálka a kedvenced? Milyen ételt terveznél bele?
Szeretem a szögletes formákat, így a kedvencem a TRI ANGEL, olyan különleges a formája! Egyszerűen imádom! Már gondolkozom a karácsonyi desszerten, amit abban fogok prezentálni. Előre csak annyit mondok, biztos lesz benne gesztenye. Apróságnak tűnhet, de ami a leginkább megtetszett, hogy a tálkák faláról lefolyik a mártás, a szósz, így nem hagy nyomot az étel, ezáltal az étkezés során végig olyan, mintha az előző pillanatban hozták volna ki az ételt.
Mi a terved a jövőre nézve? Ki mersz lépni a online világból az offline-ba, gondoltál már egy kis "Nora's bar"-ra?
Ezt a kérdést nagyon sokszor teszik fel nekem, ismerősök és olvasók egyaránt. Igen, gondolkoztam már rajta, szuper lenne! Egyszer remélem sikerülni is fog megnyitni a „Kiss’n’Chips snack and drink bart”, mondjuk a név az egyáltalán nem biztos, de valami hasonlót el tudnék képzelni, de elsőre egy „lakásétteremmel” is megelégednék.
